Mi a krízis valójában?

A krízis szó– fordulópontot, súlyos átmeneti állapotot jelent. A  fogalmat jelölő kínai írásjel két másik fogalomból tevődik össze: „esély és veszély” – ami jól tükrözi a krízis legfontosabb kettős tulajdonságát, összetettségét.

Minden ember és minden krízis más és más. Mégis vannak a krízis folyamatában olyan mintázatok és tapasztalások, amely mentén láthatóvá válik az út, sejthetővé teszi, hogy egyszer vége lesz, és ez igen sok erőt tud adni annak, aki épp a közepén tart.

Él a fejünkben egy magasztos kép arról, milyen lehet a spirituálisan felébredett ember, vagy a felébredéshez vezető út. Majd amikor elindulunk, szenvedünk, keresünk, gyakorolunk, élményeket, boldogságot, jobb életet hajszolunk, pörgetjük a kereket jobban és jobban.

De ez az út ahogyan egyre beljebb és beljebb visz, úgy kerülünk sokszor egyre feljebb és lejjebb is. Elképesztő tapasztalásokon és mélységeken át is vezethet ez az út, melyek a hétköznapi, avagy korábbi működésünkkel meredeken szembemennek, felborítanak minden addigi hiedelmet, tapasztalást, életvitelt, kapcsolatokat. 

Átírják a teljes életünket, amivel mintegy megkérdőjeleződik az addigi életünk alapjául szolgáló összes tudás és tapasztalás is. A környezetünk, szeretteink pedig éppoly értetlenül állnak a hirtelen változás és kifordulás előtt, érthető, hogy nem tudnak ebben a folyamatban segítséget nyújtani. 

Pedig ez az állapot lényünk legsérülékenyebb, legérzékenyebb részének a felszínre kerülését is jelenti. Áldásos lenne egy védelmet nyújtó inkubátor, egy védelmező, ölelő bebábozódás az átrendeződés e mindent felülíró időszakára, mely sajnos a legritkább esetben kivitelezhető. 

De mindenképpen fontos egy támogató, megtartó, folyamatot értő és kísérő személy jelenléte, aki érti és tudja, hogy az átalakulásnak milyen fázisai lehetnek, hogy veszélyeket is rejthet magában, és hogy mire van szüksége ilyenkor a krízisben lévőnek.

Egy olyan személy aki már keresztülment ugyanazon, mint te.